79 esztendővel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg a szovjet vörös hadsereg támadása a Donnál, amely az itt védekező állásban helyet foglaló mintegy 200 ezer magyar honvéd – a 2. magyar hadsereg – hősi küzdelmével és véráldozatával zárult. A veszteségünk 100-120 ezer fő volt. Magyarország ezt a vérveszteséget a háború végéig nem heverte ki. Második világháborús aktív részvételünk ezzel tulajdonképpen véget is ért.
A 2. magyar hadsereg a Don-folyónál 1942. nyarán vette fel a harcálláspontját az irreálisan hosszú – és a magyar hadvezetés előtt addig titkolt –, mintegy 200 km hosszú szakaszon. Jányi Gusztáv hadseregparancsnok hiába tiltakozott: a tartalékokkal együtt legfeljebb 250 ezer fős magyar hadsereg ilyen felszereléssel maximum 70 km-es frontszakaszt védhetett volna sikerrel. Ráadásul 100 évben egyszer megy a hőmérő higanyszála mínusz 40 fok alá: éppen 1942/1943 telén történt ez meg. Az idei „langyos” tél közepette aligha tudjuk képzelni, hogy mit jelentett a farkasordító hidegben helyt állni a megfelelő téli felszerelést nélkülöző magyar honvédek számára.
A „tragédia” – legalább is, ahogy a szovjet hadsereg tervezte – azonban nem teljesedett ki. Mert a többszörös túlerőben lévő szovjet hadsereg nem tudta bekeríteni, „katlanba kényszeríteni” a magyar haderőt, ezzel a magyar hadsereg elkerülte a teljes megsemmisülést, „nem veszítette el a becsületét” –, ahogy korábban évtizedekig állították.
Álljon itt emlékeztetőül Jány Gusztáv hadseregparancsnok 1943. április 4-i hadparancsa, amellyel visszavonta a nevéhez kötődő gyalázatos január 24-i hadparancsot, amelyben többek között azt írta, hogy a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét.
„Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.”
Emlékezzünk a 120 ezer magyar honvéd áldozatára kegyelettel! Értünk is harcoltak.
Az emlékezés részeként a 12. évfolyam csütörtökön (január 12-én) a 7. tanórában Szabó József János hadtörténész „Nyugtasson a Donnak zúzása…” című dokumentumjátékát adja elő, majd pénteken a 4. tanórában megkoszorúzzuk a dabasi második világháborús emlékművet.
Pásztor Gergely
történelem tanár