A Dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumban a Covid ellenére is ú projekt indult el, aminek a megvalósítását egy nemzeti tehetségprogramban meghirdetett lehetőség segített megálmodni, majd megvalósítani.
NTP-TFJ-20-0015-ős számon, Sző, fon, nem takács néven megnyert pályázat mögött nagyon sok munka, feszültséggel teli időszak, de sok élmény és öröm rejtezik. A pályázat pénzügyi lehetősége összesen 2 millió forint volt, és megtörtént, ami még soha, sikerült a maximális támogatást elnyerni ehhez az érdekes, nem mindennapi ötlethez.
A gimnázium mindig is sokat és jól teljesített megyei vagy országos versenyeken a történelem tantárgyból, tehetséges diákok sokaságát sikerült kinevelni és fejleszteni. Az utóbbi időben azonban volt két olyan projekt, ami ezt a lehetőséget támogatta. Ugyancsak NTP-s pályázatból indított Lego-projekttel, most hasonló célokat tűztünk ki: a történelem tanítását, fejlesztését támogatni, az érdeklődést felkelteni a tantárgy iránt, de nem tanórai alapokkal, hanem szakköri keretben, a kézműves hagyományokra támaszkodva.
A pályázati pénzből ezért korongozókat, szövőkereteket, varróképeket, különféle tűkészleteket vásároltunk, és mivel fogyó eszközt nem tudtunk vásárolni, iskolánk alapítványa, a Táncsics Alapítvány megvásárolta számunkra a szükséges agyagot, fonalakat, gyapjút. Mindehhez szintén a pályázati támogatásból két szekrényt is biztosítottunk, hogy az értékes tárgyak biztonságos tárolását megoldhassuk.
És elkezdődött a munka. A gyerekek számát a biztonsági előírások, a taníthatóság és megvalósíthatóság miatt limitáltuk, de az érdeklődés nagy volt a szakkörre, amit biztonságosan, a Covid-előírásokat betartva, a csoportokat szigorúan elkülönítve valósítottunk meg.
Most már bevallhatjuk, nagyon nehéz volt. A gyerekek közben, nem törődve a maszkkal, megtanultak horgolni, kötni, hímezni, varrni, szőni, nemezt és agyagtárgyat készíteni kézzel és korongon, és mindezt úgy, hogy a kötés és a hímzés egy részének tanulása online módon történt.
Mivel a projekt a történelem tanítását szolgálta, már az első sikereknél visszavezettük a szakkörön tanultakat a tanórákra, ahol például az ókorral és a középkorral ismerkedve az osztályok kézbe vehették a társaik alkotásait, meghallgathatták tőlük a ruházattal, festéssel, mindennapokkal, kézművességgel kapcsolatos ismereteket, és ezzel kézzel foghatóvá tettük a történelem mindennapjait manuális, és nem digitális készségeiket használva.
A szakkört és az ismereteket egy táborral zártuk mindjárt a tanév vége után, ahol szintén csoportokra bontva, harminc fős gyereksereggel dolgoztunk. A munkában részt vett „alkotótársként” szaktudásával Lang Ottilia, ének szakos, valamint Háda Csaba rajz és vizuális kultúra szakos kolléga, akik népi énekre, hangszeres zenére, valamint kosárfonásra, papírmassé készítésre és egyéb művészeti készségekre tanították a gyerekeket. A tábori ismeretek még kiegészültek agyagozással, szövéssel és nemezeléssel is. Ez utóbbi érdekessége, hogy laborvezetőnk, Oláhné Várady Katalin segítségével elfoglaltuk a gimnázium laborját és a diákok által készített házi szappanokat, és ott alkottuk meg a nemezsapkákat, pohármelegítőket, táskákat, mobiltokokat.
És hogy a történelemnél maradhassunk, a tábort egy középkori vásárral zártuk le, ahol megjelentek szülők és a kollégák is, és ahol kisdobos hívta vásárba a látogatókat, ahol énekesek adták elő hangszerekkel a tanultakat, és ahol különböző cégtáblák alatt a céhek árusítói mutatták be saját készítésű portékáikat, és amiért a látogatók aranyos papírba vont csokipénzekkel fizettek.
A hangulatos, jól sikerült szakkör és tábor után biztosak lehetünk abban, hogy a projekt nem áll meg, hosszú távon működni fog, mert a gyerekek élményeket gyűjtöttek közben, hasznosítható tudást szereztek, és ami a legfontosabb, és a cél volt, szerethetővé, kézzel foghatóvá vált az elméleti tudás, miközben „csak” szőtték és fonták…a történelmet.
Péntekné Hegedűs Rita
történelem szakos tanár, projekt-koordinátor