Utunkat szeptember 11-én, vasárnap kezdtük meg, egy hosszú vonatút keretében. Az utazás alatt az időt beszélgetéssel, zenehallgatással, egymás megismerésével töltöttük el. Mikor Németország határát elértük, már mindenki rendkívül izgatott volt a nagy találkozás miatt. Szíves fogadtatásban részesültünk a német cserediák partnereink és családjaik által, már az állomáson is. Az első este további részét már mindenki a fogadó családjánál ismerkedéssel folytatta.
Első napunkat a nosseni iskolában töltöttük, ahol bemutatták az iskolát, körbevezettek minket és egy-egy saját műsorral is kedveskedtünk egymásnak. Majd mindenki a cserediákjával részt vett a tanórákon, délután pedig megtekintettük egy hosszú séta alkalmával a város nevezetességeit, mint például a kastélyt, a kilátót és a csodaszép német tájat.
Kedden a cserediákokkal közösen elutaztunk Meißenbe, az első kirándulásunk alkalmával. Szerencsére az eső nem tudta sem a kedvünket, sem az aznapra betervezett programot felülírni. Így megnéztük a várat és a dómot, ahonnan a kilátás a városra mesesz. Ezután ellátogattunk a porcelán múzeumba, ahol betekintést nyerhettünk a világhíres meißeni porcelán készítési folyamataiba.
A szerdai napon reggel, közösen elsétáltunk a nosseni kolostorparkba, ahol különböző érdekes információkkal gazdagodtunk mind a kolostor felépítéséről, mind az ott élő szerzetesek napirendjéről, életmódjáról és szokásaikról egy tárlatvezetés áltál.
Csütörtökön a terveink között Drezda és az óváros látványosságainak megtekintése szerepelt. Az óváros és épületeinek szépsége mindegyikünket lenyűgözte. Nagy öröm volt számunkra, hogy a templom előtt éppen egy hangulatos őszi vásárt rendeztek, ahol mindenféle szuvenírt és ételt vásárolhattunk.
Pénteken a búcsúzásé volt a főszerep. Napunkat ismét az iskolában kezdtük, ahol tanórákon, majd az iskola sportcsarnokában egy sportprogramon vettünk részt, ahol új játékokat tanítottak nekünk. Ezután az iskola konyháján együtt elkészítettük az ebédünket, ami sachseni krumpli leves és saláta volt, majd közösen elfogyasztottuk. Az iskola előtt készítettünk egy csoportképet, majd mindenki "haza" indult az utolsó délutánt eltölteni a német cserediákja és családja társaságában.
Szombat reggel a drezdai vasútállomáson gyülekeztünk, ahol nehéz szívvel, de elbúcsúztunk a német barátainktól. Újabb hosszú vonatozás vette kezdetét, amely alatt mindenki megosztotta a tapasztalatait a héttel kapcsolatban. Este 9 órára visszaérkeztünk, egy hét után Budapestre.
A résztvevők közül mindenki nagyon jól érezte magát Németországban, nyelvtudásunkat is tudtuk hasznosítani, fejleszteni és új szavakat, kifejezéseket tanulni. A német diákok, családjaik és a tanárok az iskolában kedvesek, segítőkészek voltak. Örök életre szóló élményekkel, emlékekkel és reméljük barátságokkal is gazdagodtunk. Hálásak vagyunk a szervező tanároknak, hogy mindezt véghez vitték, és általuk egy ilyen felejthetetlen kirándulásban lehetett részünk!
Kaldenecker Nóra
11.B