2022.05.16- án, hétfőn elindultunk Barótra. Nagyon vártuk már, hogy elérkezzen ezt a nap, mert egy másik országba jutottunk el, ami régen Magyarország területe volt. Az ottani székely emberek magyarul beszélnek és ezt öröm volt hallani. Amikor átléptük a határt, a táj nagyon lenyűgöző volt, a sok hegy láttán.
Az út nagyon izgalmasan telt, hiszen a Táncsics-tourist (Farkas Gábor Tanár Úr) nagyon sokat beszélt a régi történelmi helyszínekről. Útközben megálltunk Nagyváradon, Farkaslakán és a Király-hágón és Magyarország jelképeként szalagot tűztünk.
Az ott töltött hét első két napján múzeumokat látogattunk meg. Az első múzeum a Céh múzeum (Babamúzeum) volt Kézdivásárhelyen, ezen kívül még vadászmúzeumba voltunk Sepsiszentgyörgyön. Egy kastélyba is ellátogattunk, mégpedig a miklósvári, Kálnoky kastélyba. Ami nagyon tetszett nekünk, az Benedek Elek háza volt, mert nagyon jól be volt rendezve, Benedek Elek régi holmijaival. Aki a bemutatót tartotta a házban, Benedek Elek unokájának a férje volt, aki érdekessé tette az ott töltött időnket.
Szerencsénk volt eljutni a baróti általános iskolába is, ahol megismertünk egy osztályt. A testvériskolánk diákjaival a panziónk udvarán táncoltunk és beszélgettünk, hogy jobban megismerjük egymást.
Az utolsó két napon lehetőségünk volt megismerni Erdély híres természeti látnivalóinak egy részét. Voltunk a Szent Anna-tónál, ami nagyon elragadtató volt. Meglátogattuk a Torjai Büdös-barlangot is, és a felfele vezető úton láttunk egy medvebocsot. A barlang nevéhez fűződően tényleg büdös volt, a kiáramló kénes gáz miatt. Az utolsó napon ellátogattunk Vargyasra az Orbán Balázs, másnéven Almási barlangba, ahol denevéreket is láttunk. Lehetőségünk volt két szegény családhoz is eljutni, akiket tartós élelmiszerekkel ajándékoztunk meg, számunkra öröm volt segíteni rajtuk.
2022.05.21- én szombaton fájó szívvel hazaindultunk, Magyarországra. Útközben megálltunk Petőfi Sándor szobránál Segesváron és szalagot helyeztünk az emlékműre. Az ott töltött hat nap nagyon gyorsan eltelt, de nagyon izgalmas és élvezetes volt.
Nagyon köszönjük, Gyurinak, aki ezen a héten az idegenvezetőnk volt Erdélyben, Erdővidéken. Sok élménnyel gazdagodtunk és reméljük, hogy lesz még alkalmunk ide eljutni.
Horpáczi Hanna, Manger Anett 7.c