Felvételi tájékoztatók 2017

Tisztelt Szülők! Kedves édeklődő Diákok! A 2017-2018-as tanévben induló képzéseinkről és a felvételi eljárással kapcsolatos információk ezen a linken érhetők el >>

1% a Táncsics Alapítványnak

KÖSZÖNJÜK, HOGY ADÓJÁNAK 1%-ával A TÁNCSICS ALAPÍTVÁNYT TÁMOGATJA! 
Adószámunk: 18674657-1-13
Táncsics Alapítvány | 2370 Dabas, Szent István tér 2.


Oszd meg a facebook-on!

Minden cikkünk elejére elhelyeztünk egy facebook plugint, amivel "lájkolhatók" a tartalmak. Ha tetszik a cikk, nyomd meg a gombot, így ismerőseid is elolvashatják a facebookon!

Névadónk
Megtekintve: 11431 alkalommal

Táncsics (Stancsics) Mihály 1799. április 21-én egy ácsteszéri telkes jobbágy fiaként született. Korának javuló emelkedési lehetőségeit megtestesítve. az iparos és tanítói pályán át érkezett az értelmiségbe (író, politikus volt).

tancsics.jpg

Előbb takácsmesterként tanult, majd bejárta Európát, megismerkedett az angol és francia munkásság életével. Eközben folyamatosan képezte önmagát, így szerezte meg a tanítói diplomát.
Petőfihez hasonlóan õ is tanulmányozta a nagy francia forradalom történetét és lelkesedett eszméiért. 1846-ban Lipcsében megjelent „Népkönyv” és „Anti-úrbérváltság” című írásaiban kifejti követeléseit: kártérítés nélküli jobbágyfelszabadítás, minden privilégium eltörlése, közteherviselés, általános választójog, sajtószabadság, függetlenség.
Kommunisztikus ideáljai, valamint radikális hangja elválasztotta a liberális reformerektől, és magára vonta a kormány haragját is. Egyéves vizsgálati fogságából 1848. március 15-én a forradalmi ifjúság szabadítja ki.
Végre teljesülhetett minden vágya: saját lapjában minden cenzúra nélkül hirdethette nézeteit (Munkások Újságja).

Az 1848-49. évi népképviseleti országgyűlés legbaloldalibb képviselője volt. Hangot adott a parasztság sérelmeinek, elégedetlenségének, azaz az áprilisi törvényeken túllépve a feudális maradványok teljes felszámolását követelte. Lapját a kormány 1848 végén betiltotta. A legteljesebb helyesléssel ünnepelte röplapjain 1849. április 14-ét, a trónfosztás napját. Világosnál fogságba esett, de sikerült megszöknie. Nyolc évig rejtekhelyen élt. Távollétében több más politikustársához hasonlóan a Habsburg-udvar kötél általi halálra ítélte.

Búvóhelyét 1857-ben az általános amnesztia hírére hagyta el. Fegyveres felkelést tervezett 1860 húsvétjára társaival együtt, azonban letartóztatják, és ugyan- abba a börtönbe kerül, ahonnan a lelkes tömeg 1848 tavaszán kiszabadította. 1867-ben csaknem megvakulva szabadult. A kiegyezés után az 1868-ban megalakuló Általános Munkásegylet első elnöke lett rövid ideig. Arany Trombita c. lapja a munkásegylet közlönyeként jelent meg. Újságcikkeiben következetesen kiállt az elnyomott rétegek érdekei mellett.

1869-72 közölt képviselő volt: ezután visszavonult a közélettől 1879-ig vidéken élt, nagyon nehéz anyagi körülmények között. Élete utolsó éveit az írói segélyalap támogatásával, de betegségekkel küzdve, nyomorban töltötte. 1884. június 28-án halt meg Budapesten.